A sebészeti beavatkozás az egyetlen kezelési mód a törött vállra?

Egyes esetekben a nem sebészi kezelések megoldást jelenthetnek a törött váll vagy összetett proximális humerus törések kezelésére. A megközelítés elsősorban a törésmintázat pontos természetétől és összetettségétől függ. Íme, megfontolandó nem sebészeti lehetőségek:

1. Rögzítés: A törés stabilitásától függően karheveder vagy gipsz rögzítése javasolt. Ez lehetővé teszi a csontok fokozatos gyógyulását, és csökkenti a további elmozdulás kockázatát.

2. Zárt redukció és öntés: Bizonyos esetekben a törött csontok kíméletes manipulálása (redukciója) végezhető a megfelelő beállítás érdekében. Ezt követheti gipsz felhelyezése a váll stabilizálására és a gyógyulás elősegítésére.

3. Perkután rögzítés: Kevésbé bonyolult vagy minimális elmozdulással járó törések esetén a perkután rögzítés választható lehet. Ez az eljárás magában foglalja a bőrön keresztül behelyezett csapok használatát, amelyek a törött csontokat a megfelelő helyzetben tartják, lehetővé téve az igazodást és a gyógyulást.

4. Külső rögzítés: Bonyolultabb, jelentős elmozdulással járó törések esetén külső rögzítőeszköz használható. A külső rögzítés során fémcsapokat rögzítenek a csonthoz a törés mindkét oldalán, és külső rudak segítségével összekapcsolják őket, hogy a csontokat a megfelelő helyzetben tartsák.

5. Fizikoterápia és rehabilitáció: Ezeket a nem műtéti kezeléseket követően a fizioterápia döntő szerepet játszik a váll funkcióinak helyreállításában. Ez magában foglalhat mozgásterjedelmű gyakorlatokat, erősítő programokat és funkcionális tevékenységeket, hogy visszanyerje a mobilitást, a rugalmasságot és az erőt az érintett vállban.

Kérjük, vegye figyelembe, hogy a sebészeti és a nem sebészeti megközelítések közötti döntés a válltörés esetén összetett. Az ortopéd sebész felméri az Ön állapotának konkrét részleteit, megvitatja a lehetséges kezelési lehetőségeket, és értékelése alapján javasolja a legmegfelelőbb intézkedést.