1. Belégzés: Belégzéskor az orron vagy a szájon keresztül szívjuk be a levegőt. A levegő ezután a légcsövön (szélcsövön) lefelé haladva a tüdőbe jut.
2. Hörgőrendszer: A légcső kisebb csövekre, úgynevezett hörgőkre ágazik, amelyek tovább osztódnak még kisebb hörgőkre. Ez az elágazó szerkezet alkotja a hörgőrendszert.
3. Légzőszervi bronchiolák és alveolusok: A hörgők apró légzsákokban, úgynevezett alveolusokban végződnek. Az alveolusok vékony falú, erősen vaszkularizált szerkezetek, ahol gázcsere zajlik.
4. Oxigén diffúziója: Az alveolusokat kapillárisok veszik körül, amelyek apró erek. A belélegzett levegő oxigénje az alveolusok vékony falán keresztül a kapillárisokba diffundál.
5. Oxigén szállítása: A hemoglobin, a vörösvértestekben található fehérje, kötődik az oxigénhez, és a véráramon keresztül eljuttatja azt a szervezetben. Az oxigénben gazdag vért ezután a szív a test összes szövetébe pumpálja.
6. Szén-dioxid diffúziója: A szövetek szintjén a szén-dioxid, a sejtlégzés során keletkező salakanyag, a szövetekből a kapillárisokba diffundál.
7. Szén-dioxid szállítása: A hemoglobin a szén-dioxidhoz is kötődhet, és visszajuthat a tüdőbe.
8. Kilégzés: Kilégzéskor a szén-dioxidban gazdag levegő az orron vagy a szájon keresztül távozik a tüdőből.
Összességében a gázcsere magában foglalja az oxigén és a szén-dioxid folyamatos cseréjét a tüdő és a véráram között, ezzel biztosítva, hogy a sejtek megkapják a sejtlégzéshez szükséges oxigént, és eltávolítsák a salakanyagot, a szén-dioxidot. Ez a folyamat elengedhetetlen a homeosztázis fenntartásához és az élet fenntartásához.