A sztómák leggyakrabban az emésztőrendszerben, a húgyúti rendszerben vagy a légzőrendszerben jönnek létre.
1. Emésztőrendszer:
- Oesophagostómia: Sztómát hoz létre a nyelőcső és a bőrfelület között. Lehetővé teszi etetőcső behelyezését vagy közvetlen hozzáférést a nyelőcsőhöz az eljárásokhoz.
- Gastrosztómia: Sztómát hoz létre a gyomor és a bőrfelület között. Általában etetési célokra használják, ha szájon át történő bevitel nem lehetséges vagy nem megfelelő.
- Jejunostomia: Sztómát hoz létre a jejunum (a vékonybél egy része) és a bőrfelület között. A tápanyag közvetlenül a vékonybélbe juttatására szolgál.
- Colosztómia: Sztómát hoz létre a vastagbél és a bőrfelület között. Lehetővé teszi a széklet eltérítését, ha a vastagbél egy része beteg, elzáródott vagy eltávolított.
2. Húgyúti rendszer:
- Nephrostomia: Sztómát hoz létre a vese és a bőrfelület között. Általában a vizelet veséből történő elvezetésére szolgál, ha a húgyúti elzáródás van.
- Ureterostomia: Sztómát hoz létre az ureter (cső, amely a vizeletet a veséből a hólyagba szállítja) és a bőrfelület között. Akkor használják, ha a hólyag nem tudja megfelelően tárolni vagy kiüríteni a vizeletet.
3. Légzőrendszer:
- Tracheostomia: Sztómát hoz létre a légcső (szélcső) és a bőrfelület között. Általában közvetlen légutak kialakítására használják, ha a felső légutak elzáródása van.