Miért nem voltak sikeresek az átültetések 1954 előtt?

Transzplantációs műtétekkel már jóval 1954 előtt próbálkoztak, de a hatékony immunszuppresszív gyógyszerek hiánya megnehezítette a széles körű siker elérését.

- Kilökődés:A szervezet immunrendszere természetesen felismeri az idegen szöveteket és megtámadja azokat. Immunszuppresszió nélkül az átültetett szervet gyorsan kilökné a recipiens szervezete.

- Az ismeretek hiánya:Az immunológia nem volt olyan fejlett a 20. század elején, az immunválasz és a szöveti kompatibilitás korlátozott ismerete hozzájárult a kilökődés magas arányához.

- Technikai korlátok:A sebészeti technikák nem voltak olyan pontosak, ami szövődményekhez, valamint a fertőzések és szervkárosodások kockázatának növekedéséhez vezetett.

Az áttörést 1954-ben érte el, amikor Joseph Murray, MD sikeresen végrehajtotta az első sikeres veseátültetést egypetéjű ikrek között, ahol az immunrendszer közel azonos volt, csökkentve a kilökődés kockázatát. Ezenkívül az olyan gyógyszerek kifejlesztése, mint az azatioprin, a prednizon és később a ciklosporin, forradalmasította a transzplantációt azáltal, hogy elősegítette a recipiens immunválaszának szabályozását.