A hírességeket és közéleti személyiségeket gyakran állítják talapzatra, mert azt a benyomást keltik, hogy immunisak a többiünket érintő kihívásokra és tökéletlenségekre. Ez az illúzió összeomolhat, ha közelebbről megismerjük őket. Nem ritka, hogy bizonytalanságokkal, személyes problémákkal és sebezhető pontokkal rendelkeznek, akárcsak minden más ember. A látszólag hibátlan homlokzat, amelyet a nyilvánosság elé tárnak, közelről nézve összeomolhat.
Másrészt a hősök és példaképek személyes megismerése is feltárhatja valódi nagyságukat, és váratlan módon inspirálhat bennünket. Ha látjuk, hogy kecsesen és elszántan navigálnak az élet összetettségei között, hétköznapi tulajdonságaik rendkívülivé válhatnak a szemünkben. Hitelességük, alázatuk és szenvedélyeik iránti elkötelezettségük ráébreszthet bennünket arra, hogy a hősiesség nem korlátozódik a rendkívüli eredményekre vagy hírnévre, hanem azokban az értékekben és döntésekben rejlik, amelyeket az egyének mindennapi életük során meghoznak.
Ha közelről szemléljük hőseinket, azt tapasztalhatjuk, hogy nem azok a tévedhetetlen, érinthetetlen alakok, amelyeket elképzeltünk. Ez a felismerés egyszerre lehet kiábrándító és felszabadító. Kiábrándító, mert megkérdőjelezi a tökéletességről alkotott idealizált elképzeléseinket, ugyanakkor felszabadító is, mert megmutatja, hogy a hősiesség nem csak néhány kiválasztott számára van fenntartva; ez mindannyiunkban kiművelhető tulajdonság.
Végső soron a hős valódi mértéke nem a tőlünk való távolság, hanem az életünkre gyakorolt hatás. Akár messziről inspirálnak minket, akár személyesen érintik meg a szívünket, a hősök segíthetnek felismerni magunkban a jóság lehetőségét, és arra ösztönözhetnek, hogy változtassunk a világban.