Faustus rendkívül intelligens és ambiciózus ember, és kezdetben az a vágy vezérli, hogy több tudásra és tapasztalatra tegyen szert, mint bármely más emberi lény. Tudásszomja azonban arra készteti, hogy fausti alkut kössön az ördöggel, és végül feladja lelkét, cserébe az ördög segítségéért céljai elérésében. Ez a döntés Faustus bukásához vezet, mivel végül démonok szakítják szét, és a pokolba küldik bűneiért.
Faustus tragikus hibája az önzetlensége vagy a túlzott büszkesége, amely elhiteti vele, hogy bármit elérhet, amit csak elhatároz, függetlenül a következményektől. Ezenkívül meggondolatlan és impulzív, és nem veszi teljesen figyelembe a tettei kockázatait, mielőtt azokat megtenné. Ezek a hibák végül a bukásához vezetnek, mivel végül súlyos árat kell fizetnie arroganciájáért és ambíciójáért.
Faustus hibái ellenére is szimpatikus karakter, gyakran saját vágyai és körülményei áldozataként tekintenek rá. Bonyolult és tragikus figura, története pedig erőteljes emlékeztető a hübrisz és ambíció veszélyeire.