A svájci pszichiáter, Eugen Bleuler 1912-ben a latin énizmus kifejezésből az "autism" kifejezést használta. Bleuler a kifejezést a tünetek egy csoportjának leírására használta, amelyek magukban foglalják a társadalmi interakciótól való elzárkózást, a kommunikációs zavarokat, valamint a korlátozott és ismétlődő viselkedéseket. Úgy vélte, hogy ezeket a tüneteket az egyén önérzetének zavara okozza, és ennek tükrözésére megalkotta az "autizmus" kifejezést.
