A belgyógyászok nem azonosak az alapellátásban dolgozó orvosokkal, bár szerepük átfedheti egymást. Az alapellátó orvosok, például a háziorvosok és a háziorvosok jellemzően rutinszerű ellátást és megelőző szolgáltatásokat nyújtanak minden életkorú és állapotú ember számára. A belgyógyászok ezzel szemben a felnőttkori belső betegségek diagnosztizálására és kezelésére összpontosítanak.
Íme néhány olyan állapot, amelyeket a belgyógyászok általában kezelnek:
* Fertőző betegségek, például tüdőgyulladás, influenza és tuberkulózis
* Cukorbetegség
* Hipertónia (magas vérnyomás)
* Szívbetegségek, például koszorúér-betegség és szívelégtelenség
* Tüdőbetegségek, például asztma és krónikus obstruktív tüdőbetegség (COPD)
* Vesebetegség
* Emésztőrendszeri betegségek, például irritábilis bél szindróma és Crohn-betegség
* Reumás betegségek, mint például a rheumatoid arthritis és a lupus
* Hematológiai rendellenességek, például vérszegénység és leukémia
* Rák
A belgyógyászok számos módszert alkalmaznak a belső betegségek diagnosztizálására és kezelésére, beleértve:
* Fizikális vizsgálatok
* Orvostörténeti interjúk
* Laboratóriumi vizsgálatok
* Képalkotó vizsgálatok, például röntgen- és CT-vizsgálatok
* Biopsziák
* Gyógyszerek
* Sebészet
A belgyógyászok gyakran más szakorvosokkal, például kardiológusokkal, pulmonológusokkal és gasztroenterológusokkal együttműködve dolgoznak.
Ha belső betegség tüneteit tapasztalja, érdemes időpontot kérnie egy belgyógyászhoz. Ő segíthet a megfelelő diagnózis és kezelési terv elkészítésében.