Mielőtt az ápolóotthon elutasíthatna egy beteget, fel kell mérnie a beteg viselkedését, és meg kell határoznia, hogy az jelent-e kockázatot mások számára. Ennek az értékelésnek a beteg kórelőzményén, valamint a beteg viselkedésére vonatkozó megfigyeléseken kell alapulnia a felvételi folyamat során. Ha az ápolóotthon megállapítja, hogy a beteg viselkedése kockázatot jelent mások számára, megtagadhatja a beteg felvételét.
Az ápolóotthonok nem kötelesek speciális elhelyezést vagy módosítást biztosítani a viselkedési problémákkal küzdő betegek számára. Mindazonáltal arra ösztönzik őket, hogy dolgozzanak együtt a betegekkel viselkedésük kezelésére. Ez magában foglalhatja gyógyszeres kezelés, terápia vagy egyéb szolgáltatások nyújtását. Ha a beteg viselkedése nem javul, előfordulhat, hogy az ápolási otthonnak meg kell szakítania a beteg tartózkodását.
Íme néhány konkrét példa azokra a viselkedésekre, amelyeket az idősotthonok kockázatot jelenthetnek mások számára:
* Fizikai agresszió, például ütés, rúgás vagy lökés
* Verbális agresszió, például kiabálás, káromkodás vagy fenyegetés
* Zavaró viselkedés, például kóborlás, sikoltozás vagy túlzott zaj
* Ingatlan megsemmisítése, például bútorok összetörése vagy tárgyak kidobása
* Önkárosító viselkedés, például megvágja vagy megkarcolja magát
* Szexuális visszaélés
Az idősotthonok felelőssége, hogy biztonságos és támogató környezetet biztosítsanak minden lakójuk számára. Joguk megtagadni az olyan betegek felvételét, akiknek magatartási problémái másokra veszélyt jelentenek.