Gondoskodás:
- Hall az ápolást olyan gondozási folyamatnak tekintette, amely magában foglalja az ápoló-beteg kapcsolatot.
- Az ellátást empátia, együttérzés és a beteg jólétéért való őszinte törődés jellemzi.
- Az ápoló feladata, hogy egyénre szabott, az egyes betegek egyedi igényeinek és preferenciáinak megfelelő ellátást nyújtson.
Személy:
- Hall egyedi és összetett lénynek tartotta az embert, aki folyamatosan kölcsönhatásban van a környezetével.
- Az ember nem csak passzív igénybevevője az ellátásnak, hanem aktív résztvevője saját egészségének és jólétének.
- Hall hangsúlyozta a páciens perspektívájának, értékeinek, meggyőződésének és tapasztalatainak megértésének fontosságát.
Környezet:
- Hall felismerte, hogy a környezet jelentős szerepet játszik az ember egészségének és jólétének befolyásolásában.
- A környezet magában foglalja a fizikai tényezőket (például a fizikai környezet) és a pszichológiai tényezőket (például az érzelmi és szociális támogatást).
- Az ápolóknak fel kell mérniük a környezetet, és meg kell tenniük a szükséges módosításokat, hogy biztonságos, támogató és gyógyító környezetet teremtsenek a beteg számára.
Egészség:
- Hall az egészséget a jólét állapotának tekintette, amely fizikai, mentális, érzelmi és szociális dimenziókat is felölel.
- Az egészség nem csupán a betegségek hiánya, hanem egy dinamikus állapot, amelyet az egyén aktívan elérhet és fenntarthat.
- Az ápolók létfontosságú szerepet játszanak az egészség előmozdításában és a betegségek megelőzésében azáltal, hogy a betegeket az egészséges viselkedésre oktatják és holisztikus ellátást nyújtanak.
Hall metaparadigmája az ellátás, a személy, a környezet és az egészség közötti összefüggéseket hangsúlyozza, és kiemeli az ápolónő kulcsfontosságú szerepét az egyénre szabott, betegközpontú ellátásban. Munkája jelentősen befolyásolta az ápolói gyakorlatot és oktatást, és megalapozta a további ápolási elméleteket.