Íme néhány szélesebb körű tudományos és technológiai hatás a reformáció korszakában, bár hatásuk az ápolási gyakorlatra korlátozott volt:
1. Nyomda:A nyomda feltalálása és széles körű alkalmazása a 15. században elősegítette a tudományos ismeretek terjesztését és hozzájárult a reneszánsz szellemi mozgalomhoz. Közvetlen hatása az ápolásra azonban nem volt jelentős a reformáció időszakában.
2. Anatómiai rajzok:A reneszánsz művészek, mint például Leonardo da Vinci és Andreas Vesalius jelentős mértékben hozzájárultak az anatómiai rajzokhoz és megfigyelésekhez, amelyek javították az orvosi ismereteket és az emberi test megértését. Ezek az előrelépések azonban elsősorban az orvosok, nem pedig az ápolói gyakorlatok javát szolgálták.
3. Szülésznői kézikönyvek:A szülésznői kézikönyvek 16. századi kiadása javította a szüléstechnikákat és ismereteket. Ezek a gyakorlatok azonban gyakran elkülönültek az ápolástól, és kifejezetten a szülési gondozásra összpontosítottak.
4. Protestáns etika:A protestáns munkamorál hangsúlyozta a kemény munka és az elhívás iránti odaadás értékét, amely potenciálisan befolyásolta a korai ápolók elkötelezettségét és elkötelezettségét.
A modern ápolónő, mint szakma fejlődése a 19. században kapott lendületet, és olyan jelentős személyiségek, mint Florence Nightingale forradalmasították az ápolói oktatást, gyakorlatot és normákat a krími háború alatt. Az orvostudomány előrehaladtával és a professzionális ápolás fogalmának fejlődésével a technológiai fejlődés közvetlenebbül összefonódott az ápolási gyakorlattal, ami a betegellátás javulásához és az ápolás elismert tudományággá válásához vezetett.