Az ÁPOLÁSI TESTÜLET az ápolói és egészségügyi szakszövetségekben különbözik, mivel a BON?

Az Ápolási Tanács (BON) több lényeges szempontban is jelentősen eltér az ápolói és egészségügyi szakszervezetektől:

1. Szabályozó hatóság: Az Ápolási Tanács az ápolói szakma szabályozásáért felelős kormányhivatal egy meghatározott joghatóságon belül. Jogi felhatalmazása van arra, hogy szabványokat hozzon létre, szabályokat hajtson végre, és fegyelmezze azokat az ápolónőket, akik megsértik ezeket a szabványokat. Az ápolói és egészségügyi szakszervezetek ezzel szemben olyan nem kormányzati szervezetek, amelyek saját területük fejlesztésére összpontosítanak oktatáson, kutatáson és érdekképviseleten keresztül.

2. Licenc és tanúsítás: A BON felelős az ápolók engedélyezéséért és tanúsításáért a joghatóságán belül. Meghatározza az oktatásra, a klinikai gyakorlatra és a vizsgálatokra vonatkozó követelményeket, amelyeket az ápolóknak meg kell felelniük az ápolói engedély megszerzéséhez. A szakosodott egyesületek, bár saját szakterületükön tanúsítványokat kínálhatnak, nem jogosultak ápolói engedélyek kiadására.

3. Végrehajtás és fegyelem: A BON hatáskörébe tartozik a panaszok kivizsgálása, a meghallgatások lefolytatása és az ápolói gyakorlatot megsértő ápolónőkkel szembeni fegyelmi intézkedések meghozatala. Ez magában foglalhatja a figyelmeztetéseket, az engedélyek felfüggesztését vagy visszavonását, valamint a bírság kiszabását. A szakosodott egyesületeknek ezzel szemben jellemzően nincs jogkörük arra, hogy előírást hajtsanak végre, vagy tagjaikkal szemben fegyelmi eljárást indítsanak.

4. Közvédelem: A BON elsődleges feladata a lakosság védelme annak biztosításával, hogy az ápolók megfeleljenek bizonyos kompetencia, etikai és biztonsági előírásoknak. Célja annak biztosítása, hogy az ápolónők megfelelő képesítéssel rendelkezzenek a betegek biztonságos és hatékony ellátására. A szakszervezetek, bár hozzájárulhatnak az ápolói gyakorlat bővítéséhez, nem rendelkeznek a BON-éval azonos szintű közvédelmi mandátummal.

5. Kötelező tagság: Számos joghatóságban az ápolóknak a megfelelő ápolói tanács tagjainak kell lenniük ahhoz, hogy legálisan gyakorolhassák az ápolást. A tagdíjak hozzájárulnak a BON működéséhez és végrehajtásához. A szakszervezetek, bár ösztönzik a tagságot, nem kötelezik az ápolónők gyakorlatát.

6. A fókusz hatóköre: Az Ápolási Tanácsok széleskörűen foglalkoznak az ápolási gyakorlat minden aspektusával a joghatóságukon belül. Részt vehetnek a haladó gyakorlati ápolók, bejegyzett ápolók, engedéllyel rendelkező gyakorlati ápolók és ápolónői asszisztensek szabályozásában. A szakosodott egyesületek ezzel szemben meghatározott ápolói szakterületekre összpontosítanak, mint például a kritikus ellátás, az onkológia vagy a gyermekgyógyászat.

7. Az irányelvekre gyakorolt ​​hatás: A BON határozatai és szabályzatai közvetlenül érintik az ápolói gyakorlatot a joghatóságán belül. Befolyásolhatja az ápolói képzést, a gyakorlat körét és a betegellátási normákat. A speciális egyesületek, bár szorgalmazhatják a politika vagy a jogszabályok megváltoztatását, nem rendelkeznek ugyanolyan közvetlen szabályozói jogkörrel, mint a BON.

Összefoglalva, az Ápolási Tanács egyedülálló pozíciót tölt be az ápolás és az egészségügy területén, mint az engedélyezésért, a szabványok betartatásáért és a lakosság védelméért felelős kormányzati szabályozó testület. Az ápolói és egészségügyi szakszervezetek kulcsszerepet játszanak saját területük fejlesztésében az oktatás, a kutatás és az érdekképviselet révén, de hiányzik a BON szabályozói felhatalmazása és közvédelmi mandátuma.