Milyenek voltak az egészségügyi létesítmények a polgárháborúban?

A polgárháború alatt az egészségügyi intézmények gyakran túlzsúfoltak, létszámhiányosak voltak, és hiányoztak az alapvető ellátások. Sok kórház templomokban, iskolákban és más olyan középületekben volt, amelyeket nem orvosi ellátásra terveztek. A sebesülteket gyakran egészségtelen körülmények között kezelték, és nagy volt a fertőzésveszély.

A sebészek korlátozott ismeretekkel rendelkeztek az érzéstelenítésről és a steril technikáról, és gyakran fájdalomcsillapítás nélkül végeztek amputációkat és más nagyobb műtéteket. A polgárháborús kórházak halálozási aránya rendkívül magas volt, és sok katona halt bele fertőzésekbe, betegségekbe vagy műtétek szövődményeibe.

A polgárháborús kórházakban kezelt gyakoribb egészségügyi állapotok közé tartozik:

* Lőtt sebek

* amputációk

* törések

* égések

* hasmenés

* vérhas

* tüdőgyulladás

* tífusz

* himlő

* kanyaró

A polgárháború alatt az Unió hadserege létrehozta a tábori kórházak rendszerét, amelyek a frontvonalak közelében helyezkedtek el. Ezek a kórházak osztályozást és sürgősségi ellátást nyújtottak a sebesültek számára, és hozzájárultak a halálozási arány csökkentéséhez. Az uniós kórházak ellátása és személyzete is jobb volt, mint a konföderációs kórházaknak, és magasabb volt a túlélési arányuk.

A polgárháború után a konfliktus tanulságai az orvosi ellátás fejlesztéséhez vezettek mind a katonai, mind a polgári kórházakban.