Az orvosi kódolás kifejlesztése előtt a betegek nyilvántartásait gyakran kézzel írták, és nem voltak egységesen rendszerezve, ami megnehezítette az információk hatékony és pontos visszakeresését. A szabványosítás hiánya a különböző egészségügyi szolgáltatók és fizetők számára is kihívást jelentett a hatékony kommunikációban.
A 20. század elején erőfeszítéseket tettek az orvosi diagnózisok és eljárások szabványosított kódolási rendszereinek létrehozására. Az egyik figyelemre méltó példa a Jacques Bertillon által 1893-ban kidolgozott Bertillon Halálokok Osztályozása, amely szisztematikus módszert adott a halálokok osztályozására és kódolására.
Átfogó és széles körben elfogadott orvosi kódrendszer azonban csak az 1960-as években jelent meg. Az Egyesült Államokban az American Medical Association (AMA) 1966-ban dolgozta ki a Current Procedural Terminology-t (CPT) az orvosi eljárások kódolásának szabványosítására. Körülbelül ugyanebben az időben az Egészségügyi Világszervezet (WHO) kidolgozta a Betegségek Nemzetközi Osztályozását (ICD), hogy szabványos módszert biztosítson a betegségek, sérülések és kapcsolódó egészségügyi állapotok osztályozására és kódolására.
Az orvosi kódolás fejlődése egybeesik az egészségügyi ipar növekedésével és összetettségével is. Ahogy az egészségügy egyre specializálódottabbá vált, nyilvánvalóvá vált, hogy részletesebb és átfogóbb kódrendszerekre van szükség. Ez a meglévő kódrendszerek kibővítéséhez és finomításához, valamint új kódrendszerek kifejlesztéséhez vezetett az egyes szakterületek és alszakterületek számára.
Az orvosi kódolás az egészségügyi információs technológia (HIT) és az elektronikus egészségügyi nyilvántartások (EHR) fejlődésében is kritikus szerepet játszott. A szabványosított orvosi kódok lehetővé teszik a betegek információinak hatékony tárolását, visszakeresését és cseréjét a különböző egészségügyi rendszerek és alkalmazások között, megkönnyítve a kommunikációt, az ellátás koordinációját és a döntéshozatalt.
Összességében elmondható, hogy az orvosi kódolás fejlesztését a nagyobb hatékonyság, pontosság és szabványosítás iránti igény vezérelte a betegek információinak dokumentálása és közlése terén különféle célokra, beleértve a számlázást, a visszatérítést, a minőségfejlesztést és a kutatást. A modern egészségügyi rendszerek alapvető elemévé vált, és jelentősen befolyásolta az egészségügyi szolgáltatások nyújtását és irányítását.