Íme néhány konkrét példa az egészségügyi és szociális gondozási környezetben tapasztalható megfosztásra :
- Az orvos nem magyarázza el nekik világosan és érthetően a beteg diagnózisát.
- Az ápolónő nem ad kellő tájékoztatást a betegnek a gyógyszeréről vagy a szedésének módjáról.
- A szociális munkás nem von be ügyfelet a gondozási tervével kapcsolatos döntéshozatali folyamatba.
- A gondozóotthon lakója nem dönthet saját napi rutinjáról.
A hatalomvesztés számos negatív következménnyel járhat a betegekre nézve, többek között :
- Fokozott szorongás és depresszió
- A kezeléshez való ragaszkodás csökkenése
- Csökkent önbecsülés
- Nehéz megbirkózni a betegséggel
- Az intézményesülés kockázatának növekedése
Fontos, hogy az egészségügyi és szociális szakemberek tisztában legyenek a hatalomvesztés lehetőségével, és tegyenek lépéseket ennek elkerülésére. Ez megtehető:
- A betegek világos és érthető tájékoztatása állapotukról és kezelési lehetőségeiről
- A betegek bevonása az ellátásukkal kapcsolatos döntéshozatali folyamatba
- A betegek döntéseinek tiszteletben tartása
- A betegek ösztönzése arra, hogy saját maguk irányítsák ellátásukat