1. Az első világháború (1917-1918) :Az Egyesült Államokban a kórházi felvételek körülbelül 20%-a harci sérülések miatt történt, míg a többség (80%) nem harci okok miatt, például betegségek, balesetek és egyéb betegségek miatt történt.
2. A második világháború (1941-1945) :A második világháború alatt a kórházi felvételek nagyjából 30%-át harci sérüléseknek tulajdonították, a fennmaradó 70%-ot pedig nem harci tényezők okozták.
3. Koreai háború (1950-1953) :A koreai háborúban a kórházi felvételek körülbelül 25%-a harci sérülésekkel, 75%-a pedig nem harci sérülésekkel volt összefüggésben.
4. Vietnami háború (1965-1975) :A vietnami háborúban a becslések szerint a kórházi felvételek körülbelül 20-25%-a harci sérülések, míg 75-80%-a nem harci okok miatt, például fertőzések, környezeti feltételek és balesetek miatt következett be.
5. Öbölháború (1990-1991) :Az Öböl-háború idején a harci sérülések miatti kórházi felvételek aránya viszonylag alacsony volt, a becslések 10% és 15% között mozogtak, miközben a nem harci okok tették ki a többséget.
6. Iraki szabadság hadművelet (2003-2011) :Az Iraki Szabadság hadműveletben a harci sérülések miatti kórházi felvételek aránya hozzávetőlegesen 15-20% volt, a fennmaradó felvételekhez pedig nem harci tényezők járultak hozzá.
7. A Tartós szabadság hadművelet (2001-2021) :Az Enduring Freedom hadműveletben (Afganisztán) a becslések szerint a kórházi felvételek körülbelül 20%-a harci sérülésekkel, míg a többség (80%) nem harci okok miatt történt.
Fontos megjegyezni, hogy ezek a százalékok az adott konfliktustól, a rendelkezésre álló orvosi képességektől és az érintett harci műveletek jellegétől függően változhatnak.