1. Előkészítés:
- A testet először előkészítik a hamvasztásra azáltal, hogy eltávolítanak minden olyan orvosi eszközt vagy implantátumot, amely a folyamat során biztonsági kockázatot jelenthet.
- A személyes tárgyakat, például ruhákat és ékszereket eltávolítják és visszaadják a családnak, vagy az elhunyt kívánsága szerint.
- A testet bebalzsamozhatják vagy lehűthetik (ha késik a hamvasztás előtt), hogy megőrizzék.
2. Elhelyezés:
- Ha a test készen áll, hamvasztásos edénybe vagy koporsóba helyezzük, amelyet úgy terveztek, hogy ellenálljon a magas hőmérsékletnek.
- A tartály jellemzően éghető anyagokból, például fából, kartonból vagy farostlemezből készül.
3. Közlekedés:
- A hamvasztásos konténer a krematóriumba kerül, amely egy kifejezetten hamvasztásra kialakított létesítmény.
4. Hamvasztás:
- A krematóriumon belül a hamvasztásos edényt egy hamvasztókamrába vagy retortába helyezik, ami egy rendkívül magas hőmérsékletre tervezett kemence.
- A kamrát 1400-2000 Fahrenheit-fok (760-1090 Celsius-fok) közötti hőmérsékletre melegítik.
- Az erős hő hatására a szervezet szerves anyagai (beleértve a vizet, a szöveteket és a szerveket) elpárolognak és gázokká bomlanak, miközben a csontdarabok ásványi hamuvá alakulnak.
5. Hűtés:
- A hamvasztás után a kamrát hagyjuk lehűlni.
6. Feldolgozás:
- Miután a kremátor lehűlt, a maradványokat kisöprik a kamrából, és óvatosan finom porrá porítják egy mechanikus eszköz, az úgynevezett kremáló vagy csontfeldolgozó segítségével.
- Ez az eljárás biztosítja, hogy a maradványok egységesek legyenek, és könnyen elhelyezhetők legyenek az urnában.
7. Gyűjtés és tárolás:
- Az elhamvasztott maradványokat, más néven hamvakat, összegyűjtik és ideiglenes konténerben tárolják.
- Innen egy kiválasztott urnában vagy konténerben kerülhetnek végső elhelyezésre vagy eltemetésre, a család kívánsága és preferenciája szerint.
Fontos megjegyezni, hogy a hamvasztás konkrét eljárásai kissé eltérhetnek a krematóriumtól és a helyi előírásoktól függően.