Ősi idők :
- Az orvosi gyakorlatok a hagyományos hiedelmek és gyógymódok köré összpontosultak, gyakran vallási és kulturális tényezők befolyásolják.
- A diagnosztikai módszerek a fizikális vizsgálatokra és a tünetek megfigyelésére korlátozódtak, fejlett tudományos eszközök nélkül.
- A kezelések többnyire gyógynövényes gyógymódokon, népi gyógymódokon, altatás nélküli műtéti eljárásokon alapultak.
Középkor (5-15. század)
- Az ókori filozófusok, mint például Hippokratész és Galenosz tanításainak hangsúlyozása alakította az orvosi megértést.
- Orvosi iskolák és egyetemek jöttek létre, lehetővé téve az orvostudomány szisztematikus tanulmányozását és gyakorlását.
- A vérontás gyakorlata gyakori volt különféle betegségek gyógyításaként, annak ellenére, hogy a keringési rendszert csak korlátozottan ismerik.
16–18. század :
- A reneszánsz és a tudományos forradalom újból a megfigyelés és a kísérletezés felé helyezte a hangsúlyt.
- Az olyan anatómusok, mint Andreas Vesalius, jelentős mértékben hozzájárultak az emberi anatómia megértéséhez.
- Új sebészeti technikákat vezettek be, beleértve az érzéstelenítést olyan anyagokkal, mint az ópium és az alkohol.
19. század :
- A mikrobiológia és a csíraelmélet fejlődése forradalmasította az orvostudományt.
- Robert Koch és Louis Pasteur úttörő felfedezéseket tettek a mikroorganizmusok és a betegségek közötti összefüggésben.
- A vakcinák és az antibiotikumok fejlesztése a betegségek megelőzésének és kezelésének új korszakát nyitotta meg.
XX. század eleje :
- A farmakológia térnyerése új gyógyszerek felfedezéséhez és kifejlesztéséhez vezetett.
- Az orvosi képalkotó technikák, például a röntgensugarak és a sztetoszkópok fejlődése javította a diagnosztikai képességeket.
- Felfedezték az inzulint, amely átalakította a cukorbetegség kezelését.
A XX. század közepe és vége (a második világháború utáni időszaktól 2008-ig) :
- Jelentős befektetések az orvosi kutatásba és technológiába.
- A molekuláris biológia és a genetika megnyitotta az utat az emberi genom és a betegségek genetikai alapjainak megértéséhez.
- A sebészeti technikák, köztük a laparoszkópos műtétek fejlődése csökkentette az eljárások invazivitását.
- A mágneses rezonancia képalkotás (MRI), a számítógépes tomográfia (CT-vizsgálatok) és az ultrahang jelentősen javította a diagnosztikai képalkotást.
- A szervátültetések az immunszuppresszív gyógyszerek fejlődésével sikeresebbek lettek.
- Az olyan új kezelések, mint a kemoterápia és a sugárterápia forradalmasították a rákkezelést.
- A közegészségügyi kezdeményezések és az oltási kampányok számos fertőző betegség felszámolásához vagy ellenőrzéséhez vezettek.
- A minimálisan invazív műtétek és a robottechnológia javította a műtéti pontosságot.
- Az őssejtkutatás és a szövetsebészet új lehetőségeket nyitott a regeneratív gyógyászatban.
- Megjelentek a genomikus gyógyászat és az egyéni genetikai profilokon alapuló, személyre szabott kezelések.
Ezek az előrelépések az orvostudomány szerény kezdetei óta elért haladás töredékét képviselik.