Mi a konfliktusa egy tiszta, jól megvilágított helynek?

Ernest Hemmingway „A tiszta, jól megvilágított hely” című novellájában szereplő konfliktus két idősödő pincér között zajlik életük céljáról és értelméről, valamint magának a létezésnek a természetéről. Az egyik fiatalabb és optimistább pincér úgy véli, hogy az életben még a legsötétebb zugaiban is van remény és szépség. A kávézójuk melegében és fényében vigasztalódik, és szépséget talál azokban a hétköznapi dolgokban, amelyeket a kávézó vásárlói mindennapi életük során csinálnak.

A másik, idősebb és pesszimistább pincér úgy érzi, az élet értelmetlen, és nincs már miben reménykednie. Csak a sötétséget és a kétségbeesést látja, ami a világban létezik, és nem talál vigaszt a kávézó fényében és melegében. Úgy érzi, hogy az élet helyett a halál kínálja az egyetlen igazi békét.

A két pincér beszélgetése a világban létező két ellentétes nézőpont konfliktusát reprezentálja:optimizmus és pesszimizmus, remény és kétségbeesés, világosság és sötétség. Hemingway története kiemeli e két erő küzdelmét, és nyitva hagyja az olvasót, hogy eldöntse, melyik álláspontot tartja a legmeggyőzőbbnek.