Egészség és a Betegség
1. Fekvőbeteg-ellátás: Általánosságban elmondható, hogy a fekvőbeteg-ellátásban az ajánlott szociális munkás/beteg arány 1 szociális munkás minden 25-30 betegre. Ez az arány a betegek élességi szintjétől és szociális szükségleteik összetettségétől függően változhat. Például egy olyan kórházban, ahol nagyobb a kritikus állapotú vagy összetett szükségletű betegek aránya, alacsonyabb szociális munkás-beteg arányra lehet szükség.
2. Sürgősségi osztályok: A sürgősségi osztályokon a szociális munkás/beteg arány jelentősen eltérhet a betegszámtól és a szociális munka forrásaitól függően. Egyes esetekben előfordulhat, hogy a sürgősségi osztályra kijelölt szociális munkást rendelnek, míg más esetekben a szociális munkásokat a kórház más területeiről hívják le, hogy szükség szerint segítsenek.
3. Ambuláns szolgáltatások: Ambuláns körülmények között, például klinikákon vagy közösségi alapú programok esetén a szociális munkás/beteg arány kevésbé szigorú lehet. 50-75 betegenként 1 szociális munkástól 100-125 betegenként 1 szociális munkásig terjedhet. Ez az arány itt is változhat olyan tényezők függvényében, mint a betegpopuláció és a szükséges szociális munkák intenzitása.
4. Gyermekorvosi beállítások: Gyermekkórházakban a szociális munkás/beteg arány alacsonyabb lehet, figyelembe véve a gyermekek és családjaik egyedi szükségleteit és sebezhetőségét. Az ajánlott arány közelebb lehet 1 szociális munkáshoz minden 15-20 gyermekgyógyászati betegre.
Fontos megjegyezni, hogy ezek az arányok csak iránymutatások, és az adott körülmények és erőforrások alapján módosíthatók. A kórházak gyakran végeznek munkaterhelés-elemzéseket és -értékeléseket, hogy meghatározzák a megfelelő számú szociális munkást, amely szükséges a pácienseik szociális szükségleteinek hatékony kielégítéséhez.