1. Népességszabályozás:A nagy népsűrűségű régiókban az egygyermekes politika a népességnövekedés szabályozásának egyik módja. A családonkénti gyermekek számának korlátozása csökkenti az olyan erőforrások terhelését, mint az élelem, a lakhatás és az oktatás.
2. Pénzügyi megfontolások:A gyerek nevelése költséges lehet. Ha csak egy gyermekük van, akkor a szülők könnyebben kezelhetik az anyagi támogatást, és biztosíthatják, hogy a gyermek hozzáférjen a minőségi oktatáshoz, egészségügyi ellátáshoz és más alapvető forrásokhoz.
3. Életminőség:Egy gyermek esetén a szülőknek több idejük, energiájuk és erőforrásaik maradhatnak gyermekük nevelésére, ami potenciálisan magasabb életminőséget eredményezhet. Ez magában foglalhatja a személyre szabott figyelmet, az oktatási lehetőségeket és az iskolán kívüli tevékenységeket.
4. Környezeti fenntarthatóság:Egyes egyének környezeti megfontolások alapján dönthetnek az egygyermekes politika mellett. A népességnövekedés korlátozása segíthet csökkenteni az erőforrás-felhasználást és a szén-dioxid-kibocsátást, ezáltal elősegítve a fenntarthatóságot.
5. Nemek közötti egyenlőség:Egyes kultúrákban és társadalmakban az egygyermekes politika segíthet a nemek közötti egyenlőtlenség kezelésében. Történelmileg a nők gyakran vállalták a gyermekgondozás elsődleges felelősségét, korlátozva oktatási, karrier-előrelépési és személyes fejlődési lehetőségeiket. Egyetlen gyermekükkel a nők több szabadságot és választási lehetőséget kaphatnak.
Fontos azonban megjegyezni, hogy az egygyermekes politika nem általánosan alkalmazható vagy ideális megoldás. A nagyobb családok egyedülálló előnyökkel járhatnak, mint például az erősebb testvéri kapcsolatok elősegítése, a generációk közötti kapcsolatok kiépítése és a társadalom általános szerkezetének javítása. Végső soron a születendő gyermekek számáról szóló döntés mélyen személyes, és az egyéni körülményeken, preferenciákon és a társadalmi normákon kell alapulnia.