1. Hanyatt fekvő hipotenziós szindróma: A háton való alvás hanyatt fekvő hipotenziós szindrómához vezethet, amely egy olyan állapot, amelyet a vérnyomás csökkenése és az esetleges ájulás jellemez. Ez akkor fordul elő, amikor a megnagyobbodott méh nyomást gyakorol a főbb erekre, különösen a vena cava inferiorra, amely felelős a vér szállításáért az alsó testből a szívbe. Ez a csökkent véráramlás szédülést, szédülést, hányingert és még a baba oxigénellátásának csökkenését is okozhatja.
2. Csökkent véráramlás a méhbe: A háton való alvás összenyomhatja a vena cava alsó részét, ami korlátozhatja a méh és a méhlepény véráramlását. Ez a korlátozott véráramlás a fejlődő baba nem megfelelő oxigén- és tápanyagellátásához vezethet.
3. Hátfájás: A háton alvás megterhelheti a hátizmokat és szalagokat, súlyosbíthatja a már meglévő hátfájdalmakat vagy újabb kellemetlenségeket okozhat. A gerincet nyomó méh súlya hozzájárulhat a megnövekedett nyomáshoz és a hátfájáshoz.
4. Magzati helyzet: Ha háton alszik, a baba egy hátsó pozícióba kerülhet, amely az anya háta felé néz, nem pedig elöl. Ez a hátsó pozíció potenciálisan meghosszabbíthatja a szülést és nagyobb kihívást jelenthet.
Ezért javasolt, hogy a várandós nők elsősorban a bal oldalukon aludjanak a terhesség késői szakaszában, hogy elkerüljék a háton alvással járó kockázatokat. A bal oldalon történő alvás javítja a méh és a méhlepény véráramlását, csökkenti a fekvő hipotenziós szindróma valószínűségét, enyhíti a háti kényelmetlenséget, és elősegíti az anya és a baba általános kényelmét.