Ultrahang:
Egyes esetekben a Klippel-Feil szindróma kimutatható rutin prenatális ultrahangvizsgálatok során, amelyeket képzett egészségügyi szakember végez. A szonográfus olyan jeleket kereshet, mint például a nyaki csigolyák hiánya, a nyaki mobilitás csökkenése vagy a kapcsolódó rendellenességek, például vese- vagy szívproblémák miatti túlzott bőr és lágyrészek a nyak hátsó részén.
Fetális mágneses rezonancia képalkotás (MRI):
A magzati MRI részletesebb képeket készíthet a nyakról és a gerincről, és javasolt lehet, ha aggodalomra ad okot a Klippel-Feil szindrómával vagy a kapcsolódó rendellenességekkel kapcsolatban. Ez a fejlett képalkotó technika jobb felmérést kínál az állapot mértékéről és súlyosságáról.
Genetikai tesztelés:
Klippel-Feil-szindróma gyanúja esetén genetikai vizsgálatok, például kromoszómális microarray vagy teljes exóm szekvenálás is megfontolható. Ezek a tesztek a magzat vagy a szülők DNS-ét elemzik, hogy azonosítsák az állapothoz kapcsolódó specifikus genetikai mutációkat vagy kromoszóma-egyensúlyzavarokat. Fontos azonban megjegyezni, hogy a Klippel-Feil-szindróma nem minden esetének ismert genetikai oka.
Nagyon fontos, hogy konzultáljon egészségügyi szolgáltatójával vagy genetikai tanácsadójával, hogy megvitassa ezen diagnosztikai módszerek konkrét kockázatait, előnyeit és korlátait. Útmutatást adnak az Ön egyéni körülményei és kórtörténete alapján a legmegfelelőbb megközelítéshez.
Ne feledje, hogy a Klippel-Feil-szindróma megjelenése és súlyossága eltérő lehet, és a prognózis minden egyes esetre eltérő lehet. Az egészségügyi csapattal folytatott nyílt és folyamatos kommunikáció elengedhetetlen a terhesség kezeléséhez és a lehető legjobb eredmény biztosításához mind Ön, mind gyermeke számára.