A magánhangzók kombinálása az orvosi terminológiában mindig o?

A magánhangzók kombinálása nem mindig „o” az orvosi terminológiában. Míg az „o” egy gyakori kombináló magánhangzó, léteznek más kombináló magánhangzók is. Íme néhány példa:

1. Az „-a” olyan szavakban használatos, mint a „myalgia” (izomfájdalom) és „odynophagia” (fájdalmas nyelés).

2. Az „-e” olyan szavakban használatos, mint a „nephrectomia” (vese műtéti eltávolítása) és „vakbélgyulladás” (a vakbélgyulladás).

3. Az „-i”-t olyan szavakban használják, mint a „mandulagyulladás” (mandulagyulladás) és „hashártyagyulladás” (hashártyagyulladás).

4. Az „-u” kifejezést olyan szavakban használják, mint a „pyuria” (genny a vizeletben) és „urticaria” (csalánkiütés).

Az „o” azonban valóban a leggyakrabban használt magánhangzó-kombináció. Olyan szavakban jelenik meg, mint a „phlebotomia” (vérvétel), „csontritkulás” (törékeny csontok) és „bőrgyógyászat” (a bőr vizsgálata).