A "h" betű azon kevés betűk egyike az angol ábécében, amelyhez magánhangzót kell kombinálni a szó vagy szótag elején. Ennek az az oka, hogy a "h" betű maga nem magánhangzó, ezért nem képes önmagában szótagot létrehozni.
Például a "kalap" szót hosszú "a" hanggal, a "tyúk" szót pedig rövid "e" hanggal ejtik. Mindkét szóban a "h" betűt egy kombináló magánhangzó követi, amely az "a" betű a "kalapban" és az "e" betű a "tyúknál".
Ez alól a szabály alól van néhány kivétel. Például az "óra" szót hosszú "oo" hanggal, a "becsület" szót pedig hosszú "o" hanggal ejtik. Ezekben a szavakban a "h" betűt mássalhangzó követi, de a szavakat továbbra is magánhangzóval ejtik.
Ennek az az oka, hogy a "h" betűt néha félhangzónak tekintik, ami azt jelenti, hogy néha magánhangzóként funkcionálhat egy szóban. A legtöbb esetben azonban a "h" betű kombináló magánhangzót igényel, amikor egy szót vagy szótagot kezd.