A Bennett-mozgások elengedhetetlenek a megfelelő okklúzió fenntartásához a rágás és más funkcionális mozgások során. Lehetővé teszik a fogak egyenletes érintkezését, és megakadályozzák, hogy egymáshoz csiszolódjanak. A Bennett mozgás mértéke személyenként változó, de jellemzően 1-2 milliméter körül mozog.
A Bennett-mozgásokat az ízületi eminencia hajlása okozza, amely a halántékcsont azon része, amellyel a mandibula artikulálódik. Az ízületi kiemelkedés nem tökéletesen lapos, inkább lefelé és előre dől. Ez a lejtő a mandibula oldalirányú elmozdulását okozza, amikor nyílik és záródik.
A Bennett mozgalmat számos tényező befolyásolja, többek között:
- Az ízületi felületek alakja és mérete
- Az ízületi kiemelkedés lejtése
- A mandibula fossa hossza és tájolása
- A condylus helyzete az alsó állcsontban
- A rágóizmok izomtónusa.
A Bennett mozgásait számos tényező befolyásolhatja, beleértve a temporomandibularis ízületi (TMJ) rendellenességeket, a fogpótlásokat és a fogszabályozást. A TMJ rendellenességek az ízületi eminenciás sérülését vagy gyulladását okozhatják, ami csökkent Bennett mozgáshoz vezethet. A fogpótlások Bennett mozgását is befolyásolhatják a fogak alakjának vagy az elzáródásnak a megváltoztatásával. A fogszabályozás a Bennett mozgását is megváltoztathatja, a fogak új pozícióba helyezésével.
Számos klinikai esetben a Bennett-mozgások kritikus tényezőt jelentenek a harmonikus elzáródás kialakításában és a fogak korai kopásának vagy a temporomandibularis ízületi rendellenességek megelőzésében.