Hogyan beszéltek az emberek a 14. században?

Az angol nyelv a 14. században egy átmeneti időszakban volt. Az angolszász hatás továbbra is erős volt, és a nyelv erősen ragadott volt. A normann invázió azonban francia hatásokat is hozott, és az angol nyelv fejlődése kezdett modernebb formát ölteni.

Íme néhány a 14. századi angol nyelv legfontosabb jellemzői:

- Kiejtés :Az angol kiejtése más volt a 14. században, mint manapság. Például a "w" betűt "v"-ként, a "th"-t pedig "dh"-ként ejtették ki.

- Szókincs :Az angol szókincse is más volt a 14. században. Sok szó, amit ma használunk, egyáltalán nem használtak, vagy eltérő jelentéssel bírtak. Például a "meleg" szó jelentése "gondtalan" vagy "boldog".

- Nyelvtan :Az angol nyelvtan is más volt a 14. században. Például elterjedt volt a kettős tagadás használata, és az igét a mondat végére tenni.

E különbségek ellenére az angol a 14. században még mindig érthető volt a modern angol nyelvet beszélők számára. A nyelv fejlődése folyamatban volt, de még mindig nagyrészt ugyanaz volt, mint amit ma beszélünk.

Amellett, hogy változáson ment keresztül, az angol regionálisan létezett beszélt formáiban. Íme néhány példa a regionalizmusra a közép-angol nyelvben:

- Északi közép-angol:

- 'k' 'ch'-nek ejtve, pl. kirk - ’-és’ végződés a jelenlévő igenevésre, pl. singand/singande <éneklés

- „a” gyakran „o”-nak ejtik, pl. víz

- déli közép-angol:

- Az „oo” kiejtése „oa”-ként, pl. láb - ’-eth’ végződés az egyes szám harmadik személyre, pl. énekel <énekel

- a „v” „f”-ként ejtve, pl. vurst

- Midland közép angol:

- "v" kiejtése "v"-ként

- Az „oo” kiejtése „o”-ként, pl. hold - ’en’ végződés a jelenlévő igenevésre, pl. singen