Egészség és a Betegség
Túlzsúfoltság és rossz higiénés körülmények: A viktoriánus városok gyors urbanizációja és iparosodása túlzsúfoltsághoz, nem megfelelő lakhatáshoz és rossz higiéniához vezetett. A nyomornegyedek és bérházak gyakran túlzsúfoltak, és nem volt megfelelő a szellőzés, ami ideális feltételeket teremtett a fertőző betegségek, például a tífusz terjedéséhez.
Szennyezett víz: Számos viktoriánus város vízellátása szennyvízzel és egyéb szennyező anyagokkal volt szennyezett a hatékony vízkezelő rendszerek hiánya miatt. A szennyezett víz ivása volt a tífusz fertőzés fő forrása, különösen azok számára, akik olyan elszegényedett területeken élnek, ahol korlátozott a tiszta vízhez való hozzáférés.
Higiéniai gyakorlatok: A személyes higiéniát gyakran figyelmen kívül hagyták az oktatás, a tudatosság és az alapvető felszerelések hiánya miatt a munkásosztályi közösségekben. A nem megfelelő kézmosás és az emberi hulladék nem megfelelő elhelyezése hozzájárult a tífusz terjedéséhez.
Gazdasági egyenlőtlenségek: A munkásosztályt és az elszegényedett egyéneket élet- és munkakörülményeik miatt aránytalanul nagy mértékben érintette a tífusz. A rossz táplálkozás és az egészségügyi ellátáshoz való korlátozott hozzáférés tovább növelte a betegséggel szembeni sebezhetőségüket.
Közegészségügyi intézkedések hiánya: A csíraelmélet és a közegészségügyi beavatkozások fontosságának megértése még a viktoriánus korszakban fejlődött. Következésképpen a hatékony megelőző intézkedések és kezelési lehetőségek korlátozottak voltak, ami magas halálozási arányhoz vezetett.
A viktoriánus hatóságok fokozatosan olyan közegészségügyi intézkedéseket vezettek be, mint a higiéniai feltételek javítása, a lakhatási szabályozás és a vízkezelési rendszerek a tífusz terjedésének leküzdésére. Azonban több évtizedre és jelentős társadalmi reformokra volt szükség ahhoz, hogy hatékonyan kezeljék a tífusz kiváltó okait és csökkentsék a társadalomra gyakorolt hatását.