Melyik nuklidot használják az emberi pajzsmirigy-rendellenességek vizsgálatára?

A pajzsmirigy-rendellenességek diagnosztizálására és kivizsgálására használt nuklid a radioaktív jód-131 ($^{131}$I). 8,02 nap felezési idejű gamma-sugárzó, így diagnosztikai és terápiás célokra egyaránt alkalmas.

Főbb tudnivalók a $^{131}$I pajzsmirigy-vizsgálatokban való használatával kapcsolatban:

Diagnosztikai használat (pajzsmirigy vizsgálat)

- A $^{131}$I-t gyakran használják a pajzsmirigy-szkennelési eljárásokban, amelyek segítenek a pajzsmirigy szerkezetének és működésének megjelenítésében és értékelésében.

- Kis mennyiségű $^{131}$I-t beadnak a páciensnek.

- A pajzsmirigy szelektíven szívja fel a jódot, koncentrálja a radioaktív izotópot.

- A $^{131}$I által kibocsátott gammasugárzást speciális gamma-kamerák vagy szkennerek észlelik, amelyek képeket (szcintigramokat) hoznak létre, amelyek megmutatják a pajzsmirigy méretét, alakját és aktivitását.

- A pajzsmirigy-vizsgálatok olyan rendellenességeket azonosíthatnak, mint a csomók, golyva vagy a túlzott vagy elégtelen jódfelvétellel rendelkező területek.

A hyperthyreosis kezelése

- Pajzsmirigy-túlműködés esetén, amikor a pajzsmirigy túlműködik és túl sok pajzsmirigyhormonokat termel, a $^{131}$I terápiás szerként használható.

- Nagyobb adag, $^{131}$I orálisan kerül beadásra.

- A pajzsmirigyben található koncentrált jód olyan sugárzást bocsát ki, amely elpusztítja a pajzsmirigysejteket, csökkenti a pajzsmirigyhormonok túltermelését, és végül szabályozottabb pajzsmirigyműködéshez vezet.

Fontos megjegyezni, hogy a radioaktív jód használatát az egészségügyi szakembereknek gondosan kell kezelniük, hogy biztosítsák a megfelelő adagolást és a pajzsmirigy-vizsgálaton vagy kezelésen áteső betegek monitorozását.