A vérvizsgálat kimutathatja a Parkinson-kórt?

Jelenleg nincs olyan specifikus vérvizsgálat, amely véglegesen diagnosztizálná a Parkinson-kórt. Mindazonáltal folyamatban van a kutatás azon potenciális véralapú biomarkerek azonosítására, amelyek segíthetnek a Parkinson-kór előrejelzésében vagy támogatásában. Íme néhány ígéretes véralapú biomarker, amelyeket vizsgálnak:

a-Synuclein: Az alfa-synuclein egy olyan fehérje, amelyről ismert, hogy aggregálódik és Lewy-testeket képez, amelyek a Parkinson-kórban szenvedő egyének agyában található jellegzetes fehérjelerakódások. A kutatók a vér alfa-szinuklein szintjét és módosulását vizsgálják, mint a Parkinson-kór lehetséges diagnosztikai markereit.

Tau: A tau egy másik fehérje, amely részt vesz a neurofibrilláris gubancok kialakulásában, amelyek a Parkinson-kórban szenvedő egyének agyában is megtalálhatók. A tanulmányok feltárták a vér tau-szintjének mérésének lehetőségét a Parkinson-kór diagnosztikai biomarkereként.

Neurofil könnyű lánc (NfL): Az NfL egy fehérje, amely az idegsejtek axonjaiban található. Az agy-gerincvelői folyadék (CSF) megemelkedett NfL szintjét különféle neurológiai állapotok, köztük a Parkinson-kór neurodegenerációjával hozták összefüggésbe. A kutatók azt vizsgálják, hogy a vér NfL-szintje hasonló információkat szolgáltathat-e, és potenciális biomarkerként szolgálhat-e.

Gyulladásjelzők: A Parkinson-kórt az agy krónikus gyulladása jellemzi. A vizsgálatok feltárták a vérben lévő gyulladásos markerek, mint például a C-reaktív fehérje (CRP), az interleukin-6 (IL-6) és a tumor nekrózis faktor-alfa (TNF-a) szerepét a Parkinson-kór lehetséges biomarkereiként.

Genetikai markerek: A genetikai vizsgálatok számos olyan genetikai variációt azonosítottak, amelyek a Parkinson-kór kialakulásának fokozott kockázatához kapcsolódnak. A kutatók vizsgálják annak lehetőségét, hogy ezeket a genetikai markereket vérvizsgálatokban használják fel a Parkinson-kór diagnózisának előrejelzésére vagy támogatására.

Bár ezek a véralapú biomarkerek ígéretesek, fontos megjegyezni, hogy még mindig a kutatási szakaszban vannak, és klinikai hasznosságukat tovább kell értékelni nagyszabású vizsgálatok során. Jelenleg a Parkinson-kór diagnózisa elsősorban egy részletes klinikai értékelésen alapul, beleértve a személy tüneteit, kórtörténetét és neurológiai vizsgálatát, valamint további képalkotó technikákat, például mágneses rezonancia képalkotást (MRI) és funkcionális agyi vizsgálatokat.