Egészség és a Betegség
1. Orvostörténet: Az orvos részletes kórtörténetet vesz fel, beleértve a transzplantációra vonatkozó információkat, a beteg általános egészségi állapotát és az általa tapasztalt tüneteket.
2. Fizikális vizsgálat: Az orvos fizikális vizsgálatot végez, figyelemmel a folyadékretenció jeleire, mint például a lábak vagy a lábfej duzzanata, magas vérnyomás, valamint az átültetett vese területének bármilyen érzékenysége vagy fájdalom.
3. Laboratóriumi vizsgálatok: Vér- és vizeletvizsgálatok rendelhetők a veseműködés értékeléséhez, beleértve a szérum kreatininszintet, a vér karbamid-nitrogénjét (BUN), az elektrolitokat és a vizeletvizsgálatot. Ezen értékek változása vesekárosodásra utalhat.
4. Képalkotási tanulmányok: Képalkotó vizsgálatokat, például ultrahangot, CT-vizsgálatot vagy MRI-t lehet végezni az átültetett vese láthatóvá tételére és a méretben, alakban vagy véráramlásban jelentkező eltérések felmérésére.
5. Biopszia: Egyes esetekben vesebiopsziára lehet szükség, hogy szövetmintát nyerjünk az átültetett veséből további mikroszkópos vizsgálat céljából. Ez segíthet azonosítani a sérülés konkrét okát és irányítani a kezelést.
6. Funkcionális tesztek: Funkcionális tesztek, mint például a glomeruláris filtrációs ráta (GFR) és a kreatinin-clearance, elvégezhetők a vese salakanyagok szűrésére és a folyadékegyensúly szabályozására való képességének felmérésére.
Az ezekből a diagnosztikai lépésekből összegyűjtött információk kombinálásával az orvos pontos diagnózist készíthet a sérült átültetett veséről, és meghatározhatja a megfelelő kezelési tervet.