1. Fokozott glomeruláris szűrési sebesség (GFR):A vesék növelik a vér áthaladási sebességét a glomerulusokon, ami a képződött szűrlet mennyiségének növekedéséhez vezet. Ez lehetővé teszi a vesék számára, hogy több felesleges sót dolgozzanak fel és szűrjenek.
2. Nátrium reabszorpciója:A proximális tubulusban a vesék aktívan visszaszívják a nátriumionokat a szűrletből a véráramba. Ha megnövekszik a sóbevitel, a nátrium visszaszívása fokozódik, hogy több sót tartson vissza a szervezetben.
3. Renin-angiotenzin-aldoszteron rendszer (RAAS) aktiválása:A megnövekedett sóbevitel a vese disztális tubulusaiban és gyűjtőcsatornáiban a nátriumkoncentráció csökkenéséhez vezet. Ez kiváltja a renin-angiotenzin-aldoszteron rendszer aktiválódását. Renin szabadul fel, ami angiotenzin II termelődéséhez vezet, ami serkenti az aldoszteron felszabadulását a mellékvesékből. Az aldoszteron a vesére hat, és fokozza a nátriumionok reabszorpcióját és fokozza a káliumszekréciót.
4. A pitvari natriuretikus peptid (ANP) elnyomása:A vesék a megnövekedett sóbevitelre is reagálnak a pitvari natriuretikus peptid (ANP) termelésének elnyomásával. Az ANP a szív által termelt hormon, amely elősegíti a nátrium és a víz kiválasztását. Ha magas a sóbevitel, az ANP felszabadulása csökken, így a vesék több nátriumot és folyadékot tudnak visszatartani.
5. Szomjúságérzet:A megnövekedett sóbevitel szomjúságérzethez vezethet, ami több víz fogyasztására ösztönzi az egyéneket. Ez segít hígítani a felesleges sót és fenntartani a folyadék egyensúlyát.
Ezekkel a beállításokkal a vesék a megnövekedett sóbevitel ellenére helyreállítják a szervezet elektrolit- és folyadékegyensúlyát. Azonban krónikus magas sóbevitel vagy mögöttes vesebetegség esetén a vesék reakcióképessége és sószint szabályozása károsodhat, ami egészségügyi szövődményekhez vezethet.