Ennek ellenére bizonyos óvintézkedések megtételével jelentősen csökkenthető az átvitel kockázata, mint például:
1. A HSV-státusz felfedése a szexuális partnerekkel:A HSV-státuszról szóló nyílt és őszinte kommunikáció kulcsfontosságú a felelős szexuális egészségügyi gyakorlatokhoz. Ha tájékoztatják partnereiket a HSV jelenlétéről, megalapozott döntéseket hozhatnak a szexuális tevékenységről, és megtehetik a szükséges lépéseket saját maguk védelmére.
2. Óvszer használata szexuális tevékenység során:A következetes és helyes óvszerhasználat hatékony védőmódszerként szolgál a HSV átvitele ellen. Az óvszer fizikailag megakadályozza a közvetlen érintkezést a fertőzött és a nem fertőzött testrészek között, ezáltal csökkenti a fertőzés kockázatát a közösülés során.
3. A szexuális érintkezés elkerülése aktív járványok idején:A herpesz kitörése során, amikor olyan tünetek jelentkeznek, mint a hólyagok és sebek, az átvitel kockázata lényegesen magasabb. Ebben az időszakban tanácsos tartózkodni a szexuális tevékenységtől, hogy megakadályozzuk a fertőzés átterjedését a partnerekre.
4. HSV-2 fertőzés szuppresszív terápiája:Ha az egyik vagy mindkét partner HSV-2 pozitív, a szuppresszív terápiaként ismert antivirális gyógyszerek alkalmazhatók a járványok gyakoriságának, súlyosságának és időtartamának csökkentésére. Ez csökkentheti a fertőzés kockázatát a vírus terjedésének csökkentésével.
5. Oktatás és tudatosság:Mindkét partnernek átfogó tájékoztatást és oktatást kell keresnie a herpeszről, beleértve az átviteli módszereket, a tüneteket, a kockázatokat és a megelőzési stratégiákat. Ez a tudás képessé teszi őket arra, hogy megalapozott döntéseket hozzanak a szexuális egészséggel kapcsolatban.
Fontos megjegyezni, hogy bár ezek az óvintézkedések jelentősen csökkenthetik a HSV átvitelének kockázatát, nem szüntetik meg teljesen. A herpesz átvihető nem áthatoló szexuális érintkezés útján is, például csókolózás vagy a fertőzött területek megérintése révén, még akkor is, ha óvszert használnak.
Felelős egyénekként elengedhetetlen a szexuális egészség előtérbe helyezése, a partnerekkel való nyílt kommunikáció fenntartása, valamint a szükséges intézkedések megtétele saját és mások szexuális úton terjedő fertőzésekkel szembeni védelme érdekében.