Előzmény és tünetek: Az egészségügyi szolgáltató érdeklődni fog az egyén tüneteiről, például hólyagok vagy sebek megjelenéséről a nemi szervek területén, lázról, fáradtságról és fejfájásról.
Fizikális vizsgálat: Az egészségügyi szolgáltató fizikális vizsgálatot végezhet a látható elváltozások vagy sebek megjelenésének, helyének és jellemzőinek felmérésére.
Laboratóriumi vizsgálatok:
- Víruskultúra: Az érintett területről mintát gyűjtenek, és tenyésztésre egy laboratóriumba küldik. Ha a HSV jelen van, növekedhet és szaporodhat a tenyészetben, megerősítve a diagnózist.
- Polimeráz láncreakció (PCR) teszt: Ez a rendkívül érzékeny teszt kimutatja a HSV DNS jelenlétét az érintett területen.
- Szerológiai vizsgálatok: A vérvizsgálatok ellenőrizhetik a szervezet immunrendszere által a HSV-fertőzésre adott válaszként termelt antitestek jelenlétét. Ezek a tesztek azonban nem mindig adnak meggyőző eredményeket, különösen akkor, ha a fertőzés a közelmúltban történt.
További szempontok:
- A HSV-fertőzés néha atipikus helyeken is megjelenhet, például az ujjakon, az arcon vagy a fejbőrön, ami nehezebbé teszi a diagnózist.
- Előfordulhatnak vírusterjedési időszakok látható elváltozások vagy tünetek nélkül, ez az úgynevezett tünetmentes terjedés.
- A HSV-2 által okozott genitális herpesz gyakran gyakoribb, mint a HSV-1 által okozott szájüregi herpesz.
Fontos, hogy konzultáljon egészségügyi szolgáltatóval, ha gyanítja, hogy herpeszben szenved, vagy fertőzésre utaló tünetei vannak. A megfelelő orvosi diagnózis és megfelelő kezelés segíthet az állapot kezelésében, és csökkentheti a szövődmények vagy az átvitel kockázatát.