1. Krónikus hepatitis B (HBV) :
a. Vírusellenes gyógyszerek:Ezeket a gyógyszereket a hepatitis B vírus elnyomására és a szövődmények kockázatának csökkentésére használják. A gyakori gyógyszerek közé tartozik az entekavir, a tenofovir és a lamivudin.
b. Interferonterápia:Az interferon egy fehérje, amely segít a szervezet immunrendszerének a vírus elleni küzdelemben. Néha vírusellenes gyógyszerekkel együtt alkalmazzák.
2. Krónikus hepatitis C (HCV) :
a. Vírusellenes gyógyszerek:A közvetlen hatású vírusellenes (DAA) gyógyszerek rendkívül hatékonyak a hepatitis C kezelésében. Úgy fejtik ki hatásukat, hogy megcélozzák és eltávolítják a vírust a szervezetből. A kezelési rendek olyan gyógyszerek kombinációját foglalhatják magukban, mint a sofosbuvir, ledipasvir, ribavirin és mások.
b. Interferon terápia:Adott esetekben az interferon DAA gyógyszerekkel kombinálva is alkalmazható.
3. Alkoholmentes zsírmájbetegség (NAFLD)/Non-Alcoholic Steatohepatitis (NASH) :
a. Életmódbeli változások:A fogyás, az egészséges táplálkozás és a rendszeres testmozgás segíthet a májműködés javításában és a gyulladás csökkentésében.
b. Gyógyszerek:Bizonyos esetekben olyan gyógyszereket írhatnak elő, mint az E-vitamin vagy a pioglitazon a májkárosodás és a gyulladás csökkentésére.
4. Autoimmun hepatitis (AIH) :
a. Immunszuppresszív gyógyszerek:Ezek a gyógyszerek segítenek elnyomni a túlműködő immunrendszert és csökkentik a gyulladást a májban. A gyakori gyógyszerek közé tartoznak a kortikoszteroidok (például prednizon) vagy az azatioprin.
b. Rituximab:Ezt a monoklonális antitest gyógyszert néha más kezelésekkel kombinálva alkalmazzák.
5. Alkoholos májbetegség (ALD) :
a. Alkoholtól való absztinencia:Az ALD legkritikusabb kezelése az alkoholfogyasztás teljes leállítása.
b. Májvédő gyógyszerek:Súlyos esetekben a gyulladás csökkentésére és a májsejtek védelmére olyan gyógyszereket lehet használni, mint a kortikoszteroidok vagy a pentoxifillin.
Fontos megjegyezni, hogy a 2. stádiumú hepatitis konkrét kezelési tervet egészségügyi szakembernek kell meghatároznia a páciens egyéni tényezői alapján, mint például a kiváltó ok, az állapot súlyossága és az általános egészségi állapot. A rendszeres monitorozás és utógondozás döntő fontosságú a kezelésre adott válasz értékeléséhez és a szükséges módosításokhoz.