Egészség és a Betegség
1. A megfelelő véna kiválasztása :A phlebotomist gondosan felméri a páciens vénáit, hogy azonosítsa azt, amelyik alkalmas az eljárásra. A nagyobb vénák, mint például az antecubitalis fossa (belső könyök) vagy a medián cubitalis vénák, nagyobb valószínűséggel képesek befogadni a vastagabb vért.
2. Kisebb átmérőjű tű használata :Kisebb átmérőjű tű, például 23-as vagy akár 25-ös tű is használható. Ez csökkenti a vérvétel során tapasztalható ellenállást, minimálisra csökkentve a véna traumáját.
3. Hő alkalmazása :Ha az eljárást megelőzően óvatosan meleg borogatást helyez a szúrás helyére, elősegítheti a véna értágulatát, ezáltal jobb véráramlást biztosít, és csökkenti a vérrögképződés esélyét.
4. Nyomás alkalmazása :A szúrás helye feletti enyhe nyomással, amelyet fejési technikának neveznek, segíthet a vérnek a tű felé mozdulni, ami megkönnyíti a vérvételt.
5. Megfelelő idő igénybevétele :A vér lassú levétele elengedhetetlen a vénák túlzott igénybevételének elkerülése érdekében. Ha több időt vesz igénybe, hogy a vér a gyűjtőcsövekbe áramoljon, akkor ez biztosítja a sikeres lehúzást.
6. Pillangótű használata :Bizonyos esetekben a pillangótűt előnyben részesítik a hagyományos egyenes tűvel szemben. A pillangótű szárnyai jobb stabilitást biztosítanak, különösen akkor, ha törékeny vagy nehéz erekkel foglalkozik.
7. A technikák megváltoztatása :Ha a phlebotomist nehézségekbe ütközik a kezdeti technika során, átválthat egy másik megfelelő technikára. Például megpróbálhatják egy másik vénából vért venni, vagy más típusú tűt használhatnak.
Fontos, hogy a phlebotomisták nyugodtak és megnyugtatóak maradjanak az eljárás során, és elmagyarázzák a páciensnek, hogy miért alkalmaznak bizonyos technikákat. Ritka esetekben, ha valóban lehetetlen a vérvétel, az egészségügyi csapat alternatív vizsgálati módszereket fontolgathat, vagy konzultálhat hematológussal.