A véralvadási folyamat egy sor biokémiai reakciót foglal magában, amelyek fibrin képződéséhez vezetnek, amely egy oldhatatlan fehérje, amely a vérrögök hálóját képezi. A folyamatot az érfal károsodása váltja ki, ami a vérlemezkék aktiválódásához és a véralvadási faktorok felszabadulásához vezet.
A véralvadási folyamat három szakaszra osztható:
1. Beavatás :Ezt a szakaszt az érfal károsodása váltja ki, amely az alatta lévő szöveteket és a vért a külső környezetnek teszi ki. Ez a vérlemezkék aktiválódásához és a véralvadási faktorok felszabadulásához vezet, beleértve a szöveti faktort és a kalciumot.
2. Terjedés :Ebben a szakaszban az aktivált alvadási faktorok reakciókaszkádban lépnek kölcsönhatásba egymással, ami trombin képződéséhez vezet. A trombin egy olyan enzim, amely a fibrinogént, egy oldható fehérjét fibrinné, oldhatatlan fehérjévé alakítja.
3. Stabilizálás :Ebben az utolsó szakaszban a fibrinhálót a XIII-as faktor, amely egy másik alvadási faktor, hatása stabilizálja. A fibrinszálak térhálósodnak, hogy erős és stabil vérrögöt képezzenek.
A véralvadási folyamat elengedhetetlen a vérzéscsillapítás fenntartásához és a túlzott vérzés megelőzéséhez. A kóros véralvadás azonban vérzési rendellenességekhez, például hemofíliához, vagy nem kívánt vérrögképződéshez, például mélyvénás trombózishoz (DVT) vagy tüdőembóliához (PE) vezethet.