A középfül három kis csontot tartalmaz, amelyeket malleusnak (kalapács), incusnak (üllőnek) és stapesnek (kengyelnek) neveznek. Ezek a csontok egymáshoz, valamint a dobhártyához és a belső fülhöz kapcsolódnak.
A középfülcsontok feladata a hangrezgések továbbítása a dobhártyáról a belső fülbe. Amikor hanghullámok érik a dobhártyát, az rezeg. Ezeket a rezgéseket átadják a malleusnak, amely továbbítja azokat az incusnak. Az incus ezután továbbítja őket a belső fülhöz rögzített tapepekre. A tapepek továbbítják a rezgéseket a folyadékkal teli belső fülbe, ahol elektromos jelekké alakulnak, amelyeket az agyba küldenek.
A középfül csontjai szintén hozzájárulnak a hanghullámok felerősítéséhez. A dobhártya körülbelül 10-szer nagyobb, mint a belső fül ovális ablaka. Ez a méretkülönbség azt jelenti, hogy a hanghullámok koncentrálódnak, amikor áthaladnak a középfülön, ami a hang felerősítését eredményezi.