1. A suttogás kezdete:Amikor suttogni szándékozik, az agya jeleket küld a hangszálaknak, különösen a pajzsmirigy-arritenoid (TA) izmoknak.
2. Hangszálak összeadódása:A TA izmok összehúzódnak, aminek következtében a hangszálak közelebb kerülnek egymáshoz. Azonban nem teljesen záródnak össze, mint normál beszéd vagy éneklés közben. Ehelyett kis helyet vagy rést hagynak maguk között.
3. Csökkentett légnyomás:Amikor kilélegzik, hogy hangot adjon ki, a légcső légnyomása alacsonyabb, mint a hangos beszéd esetén. A csökkentett légnyomás azt jelenti, hogy kevesebb erő van a hangszálakon áthaladó levegő mögött.
4. Alacsonyabb frekvenciájú vibráció:A csökkentett légnyomás a hangszalagok lassabb és kevésbé erőteljes rezgését eredményezi. Ahelyett, hogy a hangszálak gyorsan rezegnének és különálló hangmagasságokat hoznának létre, alacsonyabb frekvencián rezegnek, és tompa, lélegző hangot adnak ki.
5. Minimális hanghajlítás:Ellentétben a normál fonációval, ahol a hangszálak teljesen összeütköznek és hanghullámokat hoznak létre, a suttogás minimális ütközést jelent a hangszálak között. Ez az oka annak, hogy a suttogás lehetővé teszi hangok létrehozását különösebb hangi erőfeszítés vagy megerőltetés nélkül.
6. Fokozott légáramlási zaj:A hangszálak közötti szűkebb tér és a csökkentett hangredő vibráció miatt több levegő távozik anélkül, hogy tiszta hangot adna. Ez létrehozza a suttogással járó jellegzetes levegős vagy lélegző minőséget.
Összefoglalva, a suttogás magában foglalja a hangszálak szabályozott összeadódását, csökkentett légnyomást, alacsonyabb frekvenciájú rezgéseket és a hangszálak közötti minimális ütközést, ami lágy és elmosódott hangot eredményez.