Ha a páciensnél depressziót és poszt-truamaticus stressz-zavart diagnosztizálnak a műtét előtt, az beleegyezését adja, hogy hanyagságnak minősül?

A körülményektől függ. Általánosságban elmondható, hogy a beteg beleegyezése a műtétbe akkor tekinthető érvényesnek, ha mentálisan kompetens, és elegendő információt kaptak az eljárás kockázatairól és előnyeiről. Ha azonban a páciens depressziója vagy PTSD-je olyan súlyos, hogy rontja a megalapozott döntések meghozatalának képességét, beleegyezése nem tekinthető érvényesnek. Ilyen esetekben fontos szakképzett mentálhigiénés szakemberrel konzultálni a páciens döntési képességének felmérése érdekében.

Ezenkívül, ha a páciens depresszióját vagy PTSD-jét nem diagnosztizálták vagy kezelték megfelelően a műtét előtt, ez is gondatlanságnak tekinthető. Például, ha a páciens depresszióját nem kezelik megfelelően, nagyobb valószínűséggel tapasztalhat szorongást vagy pánikot a műtét során, ami növelheti a szövődmények kockázatát. Hasonlóképpen, ha a páciens PTSD-jét nem kezelik megfelelően, nagyobb valószínűséggel tapasztalhat visszaemlékezéseket vagy rémálmokat a műtét során, ami szintén növelheti a szövődmények kockázatát.

Ezért fontos, hogy gondosan mérlegelje a páciens mentális egészségi állapotát, mielőtt beleegyezik a műtétbe. Ha bármilyen kétség merül fel a páciens megalapozott döntéshozatali képességével kapcsolatban, fontos, hogy konzultáljon egy képzett mentális egészségügyi szakemberrel. Ezenkívül fontos annak biztosítása, hogy a páciens depresszióját és PTSD-jét megfelelően diagnosztizálják és kezeljék a műtét előtt, mivel ez csökkentheti a szövődmények kockázatát.