Egészség és a Betegség
1. Tisztelet és méltóságnak :
A fogyatékossággal élő egyének ugyanolyan tiszteletet és méltóságot érdemelnek, mint bárki más. Nem szabad alsóbbrendűként vagy kevésbé alkalmasként kezelni őket pusztán fogyatékosságuk miatt. Az eltérő bánásmódnak a támogatás, szállás és olyan befogadó környezet biztosítására kell összpontosítania, amely lehetővé teszi számukra a teljes és egyenlő részvételt.
2. Az egyéniség felismerése :
A fogyatékkal élők sokfélék, és eltérő szükségletekkel rendelkeznek. Elengedhetetlen annak felismerése, hogy a fogyatékosság különbözőképpen érinti az egyéneket. Ha homogén csoportként kezelik őket, az nem megfelelő vagy nem megfelelő válaszokhoz vezethet sajátos követelményeikre.
3. Esélyegyenlőségnek :
A fogyatékos emberek eltérő kezelése magában foglalhatja ésszerű kiigazításokat vagy alkalmazkodást annak érdekében, hogy egyenlő esélyeket biztosítsanak számukra az oktatásban, a foglalkoztatásban, az egészségügyben és más területeken. Ez magában foglalhatja a fizikai környezetek szükséges módosításait, hozzáférhető információs formátumok biztosítását és támogatási szolgáltatások felajánlását a részvétel megkönnyítése érdekében.
4. Kisegítő lehetőségekre :
A hozzáférhető környezet megteremtése, valamint a fizikai, kommunikációs és attitűdbeli akadályok eltávolítása kulcsfontosságú. A hozzáférhetőség biztosítása lehetővé teszi a fogyatékkal élők számára, hogy olyan tevékenységekben és terekben vegyenek részt, amelyeket mások magától értetődőnek tekintenek. Ha ebben az összefüggésben eltérően kezeljük őket, az magában foglalja ezen akadályok megértését és kezelését.
5. Sztereotípiák és megbélyegzések :
Létfontosságú a sztereotípiák és a diszkriminatív attitűdök elkerülése. A fogyatékossággal élő egyének előzetes elképzeléseken vagy elfogultságon alapuló kezelése megbélyegzést okoz, és akadályozza teljes körű beilleszkedésüket a társadalomba.
6. Személyközpontú megközelítést :
Elengedhetetlen, hogy a hangsúlyt a fogyatékosságról a személy egészére helyezzük át. Az egyének eltérő bánásmódja során előnyben kell részesíteni erősségeik, preferenciáik és képességeik megértését, ahelyett, hogy kizárólag a korlátaikra ragaszkodnánk.
7. Autonómia és választásot :
A fogyatékkal élőknek autonómiával és saját döntéseik jogával kell rendelkezniük. Az eltérő bánásmód nem jelentheti azt, hogy a beleegyezésük nélkül döntenek helyettük. Döntéshozatali képességük támogatása és a szükséges információk biztosítása kulcsfontosságú.
8. Befoglalásot :
Létfontosságú olyan befogadó környezet kialakítása, amelyben a fogyatékkal élő egyének úgy érzik, hogy értékelik és befogadják őket. Különböző bánásmódjuk során erőfeszítéseket kell tenni annak érdekében, hogy biztosítsák zökkenőmentes részvételüket és beilleszkedésüket a különböző társadalmi, oktatási és szakmai kontextusokba.
9. Érzékenység a nyelvben és kommunikációban :
A nyelvnek és a kommunikációnak tiszteletteljesnek kell lennie, kerülve a negatív sztereotípiákat fenntartó kifejezéseket vagy kifejezéseket. Az emberekre vonatkozó nyelv (pl. „fogyatékkal élő személy” a „fogyatékos személy” helyett) inkább az egyént hangsúlyozza, mint a fogyatékosságát.
Összefoglalva, a fogyatékossággal élő emberek eltérő bánásmódjában a tiszteletet, a méltóságot és az esélyegyenlőséget kell előtérbe helyezni, az egyéni igények és preferenciák elismerése mellett. Ez magában foglalja a társadalmi akadályok leküzdését és olyan befogadó környezet kialakítását, amely képessé teszi a fogyatékkal élőket arra, hogy teljes mértékben részt vegyenek az élet minden területén. Az eltérő bánásmód nem jelenthet diszkriminációt vagy kirekesztést, hanem inkább a szükséges támogatást, szállást és hozzáférést kell biztosítania a sikerükhöz.