Egy csalással teli világban,
Ahol az igazság elrepül, és a hazugság megeszi,
A hazug mese, mint a megégett parázs,
Hamu a becstelenség, jól megérdemelt.
Szemek, amelyek nyilaznak, nyelv, amely csúszik,
Hazugságháló, mesterségük felvértezi.
Ravasz szavakon és sikamlós válaszokon keresztül,
Az igazságot igyekeznek elfedni, az igazság hazudik.
Ó, hazug drágám, a homlokzatod nem lesz tartós,
Tüzes nadrágnak, illő múlt.
Ahogy a lángok felemésztik álnokságodat,
A parázs izzik, felfedi az igazság idézetét.
A hazugságnak lába van, messzire futnak,
De az igazság győz, mint egy ragyogó csillag.
Minden kusza szál, minden kicsavart mese,
Kibontakozik, a fényben, és soha nem győz.
Az ár, amit fizetsz, szennyezett a lelkiismeret,
Egy szennyezett lélek, örökké fájdalmas.
Mert az egyszer elvesztett bizalmat nehéz visszaállítani,
A megcsalt szívben a sebek fájnak.
Legyen hát az őszinteség a te vezérlő kegyelmed,
Minden szóban, minden térben.
Keresd az igazság ölelését, rendíthetetlenül és tisztán,
Mert ennek fényében a lelked kitart.
Hagyd fel a megtévesztés ösvényét,
Válaszd az igazság ölelését, és hagyd, hogy szavad megvalósuljon.
Mert őszintén szólva, a szabadság repülése,
Békés szív, fényesen ragyogó lélek.