Az éter elsősorban a neurotranszmitter-kapuzott ioncsatornák helyén fejti ki hatását az idegi aktivitásra, amelyek az idegsejtek gyors ingerlékenységéért felelősek. Pontosabban, az éter a gamma-amino-vajsav (GABA) receptorokra hat, ami növeli a gátló kloridion-beáramlást. Ez hiperpolarizációhoz vagy kevésbé ingerelhető idegsejtekhez vezet, ami az éter nyugtató és érzéstelenítő hatását eredményezi. Ezek a változások módosíthatják a jelátviteli dinamikát a neuronális hálózatokon keresztül, ami jellegzetes változásokhoz vezet a tudatban, az észlelésben, a mozgásban és az érzékelésben az éteres érzéstelenítés során.
