Miért nevezik az autonóm idegrendszer szimpatikus felosztását repülésnek vagy rendszernek?

Az autonóm idegrendszer szimpatikus felosztását "harcolj vagy menekülj" rendszernek nevezzük, mert felkészíti a szervezetet a túlélési reakciókra stresszes vagy veszélyes helyzetekben. Amikor aktiválódik, a szimpatikus idegrendszer különféle fiziológiai változásokat vált ki, amelyek segítenek az egyéneknek megbirkózni a fenyegetésekkel, mint például:

1. Megnövekedett pulzusszám és vérnyomás:A szimpatikus idegrendszer felgyorsítja a szívverést és növeli a vérnyomást, biztosítva ezzel az izmok és szervek gyors oxigén- és tápanyagellátását. Ez felkészíti a szervezetet az életveszélyes helyzetekben szükséges fizikai megterhelésre.

2. Hörgőtágulás:A szimpatikus idegrendszer hatására a légutak (hörgők) kitágulnak, ami lehetővé teszi a fokozott oxigénfelvételt és a mélyebb légzést. Ez elengedhetetlen a szervezet megnövekedett energiaszükségletének támogatásához stresszes helyzetekben.

3. Izomfeszülés és energiamobilizáció:A szimpatikus részleg aktiválja a vázizmokat és felszabadítja a zsírsejtekből a tárolt energiát, biztosítva a szükséges erőt és kitartást a kihívásokra való reagáláshoz.

4. A nem alapvető funkciók gátlása:Ideiglenesen elnyomja a nem alapvető testi funkciókat, például az emésztést, hogy az erőforrásokat az azonnali túlélési válaszok felé irányítsa.

5. Pupilla-tágulás:A szimpatikus rendszer hatására a pupillák kitágulnak, így több fény jut a szembe, ami javítja a látást gyenge fényviszonyok között, ami egy harc vagy menekülés során előfordulhat.

6. Izzadás:A szimpatikus idegrendszer izzadást vált ki, ami lehűti a szervezetet a fizikai megterhelés során, és segít a hőmérséklet szabályozásában stresszes környezetben.

7. Adrenalin felszabadulás:A szimpatikus részleg aktiválása olyan hormonok felszabadulásához vezet, mint például az adrenalin (epinefrin) a mellékvesékből. Az adrenalin tovább fokozza a szervezet fiziológiai reakcióit a stresszes körülményekre.

Lényegében az autonóm idegrendszer szimpatikus felosztása felkészíti az egyéneket a fenyegetéssel való szembenézésre (harc), vagy az elől való menekülésre (repülés). Mobilizálja a szervezet erőforrásait és fizikai képességeit, hogy hatékonyan reagálhasson a kihívásokkal teli körülmények között, előnyben részesítve az azonnali túlélést a kevésbé kritikus funkciókkal szemben.