Egészség és a Betegség
A trombolitikus terápiát elsősorban az akut ischaemiás stroke kezelésére alkalmazzák, amely állapot, amikor a vérrög elzárja az agyi artériát, ami a vérellátás megzavarásához és potenciális agykárosodáshoz vezet. Alkalmazható a koszorúerekben kialakuló vérrögök, a mélyvénás trombózis (DVT) és a tüdőembólia (PE) által okozott szívrohamok kezelésére is.
A leggyakrabban használt trombolitikus szerek a következők:
1. Szövetplazminogén aktivátor (tPA):A tPA a legszélesebb körben használt trombolitikus szer. Úgy fejti ki hatását, hogy a plazminogént, a vérben lévő inaktív fehérjét plazminná alakítja, amely egy aktív enzim, amely lebontja a fibrint.
2. Urokináz:Az urokináz egy másik trombolitikus szer, amely emberi vesesejtekből származik. Úgy működik, hogy közvetlenül aktiválja a plazminogént, és így plazmint képez.
3. Streptokináz:A sztreptokináz baktériumokból származó trombolitikus szer. Úgy működik, hogy aktiválja a reakciók sorozatát, amelyek végül a plazminogén plazminná történő átalakulásához vezetnek.
A trombolitikus terápiát jellemzően intravénásan (IV) közvetlenül a véráramba adják be. Az infúzió beadása után a trombolitikus szer az egész testben kering, és eléri a vérrög helyét. A vérrög feloldódásához szükséges idő perctől órákig változhat.
Fontos azonban megjegyezni, hogy a trombolitikus terápia nem kockázatmentes. Súlyos szövődményekhez vezethet, beleértve a vérzést, különösen az agyban, és növelheti a stroke kockázatát. Ezért kulcsfontosságú, hogy a trombolitikus kezelést gondos orvosi felügyelet mellett végezzék, és csak akkor, ha a lehetséges előnyök meghaladják a kockázatokat.