Egészség és a Betegség
1. Hemokoncentráció :Amikor az érszorítót alkalmazzák, korlátozza a vénás visszatérést a szívbe, aminek következtében a vér összegyűlik az érszorítótól távolabbi vénákban. Ez a vörösvértestek koncentrációjának növekedéséhez (hemokoncentráció) vezet a vérmintában. A hemokoncentráció befolyásolhatja a laboratóriumi vizsgálati eredmények pontosságát, különösen azokat, amelyek a vérben lévő anyagok koncentrációját mérik.
2. Hemolízis :A érszorító hosszan tartó alkalmazása károsíthatja a vörösvértesteket (hemolízis). Hemolízis akkor következik be, amikor a vörösvértestek felszakadnak, és hemoglobin szabadul fel a plazmába. Ez megzavarhatja bizonyos laboratóriumi vizsgálatokat, például a vérképet és a véralvadási vizsgálatokat.
3. Szövetkárosodás :Ha az érszorítót hosszabb ideig fent hagyja, az összenyomhatja a környező szöveteket, ami kellemetlen érzést, fájdalmat és lehetséges szövetkárosodást okozhat. A hosszan tartó kompresszió idegkárosodást és bőrkárosodást okozhat.
4. Extravasáció :A szorítószorító elengedésekor a vér hirtelen visszazökkentése a vénákba azt okozhatja, hogy a vér a vénából a környező szövetekbe szivárog (extravazáció). Ez zúzódásokat és fájdalmat okozhat a vénapunkció helyén.
5. Vénás trombózis :Ritka esetekben a hosszan tartó érszorító alkalmazása növelheti a vénás trombózis kockázatát, amely egy vénában képződő vérrög. Ez a szövődmény nagyobb valószínűséggel fordul elő olyan személyeknél, akiknél fennáll a trombózis kockázati tényezője.
Fontos, hogy az egészségügyi szakemberek a megfelelő vénapunkciós eljárásokat kövessék, ideértve az érszorítót csak rövid ideig, hogy minimálisra csökkentsék e szövődmények kockázatát. Az érszorítót a vérminta levétele után azonnal el kell távolítani, és a beteget meg kell figyelni minden mellékhatásra.