A pleurális vérzéseket leggyakrabban mellkasi trauma, rosszindulatú daganat (tüdőrák) vagy iatrogén okok okozzák, mint például a központi vénás katéterezés vagy a thoracentesis. Ritkán a mellhártya vérzése spontán előfordulhat, mint a hemofília vagy az antikoaguláció esetén.
Sok esetben a pleurális vérzés klinikai tünetei nem specifikusak, és finomak lehetnek, ami kihívást jelent a diagnózis felállításában.[1] A jelek és tünetek közé tartozhat a nehézlégzés, a mellkasi mellkasi fájdalom (amely belégzéssel és köhögéssel súlyosbodik) és a légszomj csökkenése. A súlyos pleurális vérzésben szenvedő betegek hemodinamikai instabilitást és hipovolémiás sokk jeleit mutathatják. A fizikális vizsgálat leletei közé tartozhat az érintett félmellér feletti ütések tompasága és egofónia.
Az ultrahang a kezdeti választott képalkotó módszer a pleurális folyadékgyülem kimutatására, és segíthet megkülönböztetni a transzudatív és az exudatív pleurális effúziót megjelenésük alapján. A mellkas röntgenfelvétele a pleurális folyadékgyülem diagnosztizálásában is hasznos, de a kis effúziók kimutatásában kevésbé érzékeny, mint az ultrahang. Mindazonáltal hasznosabb az effúzió kiváltó okának, például szívelégtelenség, tüdőgyulladás vagy rosszindulatú daganatok felmérésére.
Meg kell határozni a pleurális folyadékgyülem kiváltó okát a további diagnosztikai munka és kezelés iránymutatása érdekében. A pleurális folyadék elemzéséhez általában diagnosztikai mellkasi vizsgálatot kell végezni. A thoracoscopia szükséges lehet mind diagnosztikai célokra, mind az effúzió elvezetésének megkönnyítésére rosszindulatú pleurális folyadékgyülemben szenvedő betegeknél.
A pleurális vérzést meg kell különböztetni a pleurális folyadékgyülemtől, amely a pleurális térben lévő folyadék másik oka. A pleurális effúziót leggyakrabban olyan állapotok okozzák, amelyek megváltoztatják a hidrosztatikus és onkotikus erők egyensúlyát a pleurális membránon keresztül, vagy a pleurális tér gyulladása vagy fertőzése.[2]