Az alacsony jelintenzitás az MRI-n általában azt jelenti, hogy a vizsgált terület sötétebbnek vagy kevésbé világosnak tűnik a környezetéhez képest. Ez különböző dolgokat jelezhet az adott kontextustól és a testen belüli helytől függően. Íme néhány lehetséges értelmezés az alacsony jelintenzitásról MRI-n:
1. Folyadékkal töltött szerkezetekre :Alacsony jelintenzitás gyakran megfigyelhető folyadékkal teli struktúrákban, mint például az agyban és a gerincvelőben található cerebrospinális folyadékban (CSF). Ennek az az oka, hogy a folyadékoknak más szövetekhez képest alacsony a protonsűrűsége.
2. Meszesedések :Az elmeszesedett szövetek, mint például a csontok és bizonyos kóros meszesedések, nagy sűrűségük és alacsony víztartalmuk miatt alacsony jelintenzitásként is megjelenhetnek MRI-n.
3. Levegő vagy gázt :A testen belüli levegő vagy gáz, például a tüdőben, az orrmelléküregekben vagy a gyomor-bél traktusban, szintén alacsony jelintenzitást eredményez a protonok hiánya miatt.
4. Vérzést :A közelmúltban fellépő vérzés (néhány napon belül) néha alacsony jelintenzitásként jelenhet meg az MRI-n a dezoxihemoglobin jelenléte miatt, amely az oxigénes hemoglobintól eltérő mágneses tulajdonságokkal rendelkezik.
5. Vaslerakódást :A vas felhalmozódása bizonyos szövetekben, például a májban, a lépben vagy az agy bazális ganglionjaiban alacsony jelintenzitáshoz vezethet az MRI-n.
6. Fibrózis és hegszövetek :A sűrű és alacsony víztartalmú fibrózis és hegszövet alacsony jelintenzitásként jelenhet meg az MRI-n.
7. Infarctusok és ischaemiaok :Az infarktusos vagy ischaemiás szövet, ahol a véráramlás csökkent vagy blokkolt, alacsony jelintenzitást mutathat a szöveti összetétel változása és a csökkent oxigénellátás miatt.
8. Daganatok: Egyes daganatok, különösen azok, amelyek sűrűek és alacsony víztartalmúak, mint például bizonyos agydaganatok, alacsony jelintenzitású területként jelenhetnek meg az MRI-n.
Fontos megjegyezni, hogy az alacsony jelintenzitás önmagában nem ad végleges diagnózist. A radiológusok az MRI-leleteket más képalkotó szekvenciákkal, a páciens történetével és klinikai információival együtt értelmezik, hogy meghatározzák az alacsony jelintenzitás kiváltó okát és pontos diagnózist állítsanak fel.