Az állatkísérletek a fajtól és a kísérleti körülményektől függően eltérő eredményeket mutattak. Általánosságban elmondható, hogy a viszonylag magas koncentrációjú o-dianizidin krónikus expozícióját a hólyag-, tüdő- és emlőmirigydaganatok fokozott kockázatával hozták összefüggésbe bizonyos állatmodellekben.
A foglalkozási környezetben gyakran szabályozások és irányelvek vonatkoznak az o-dianizidin expozíció korlátozására és a lehetséges egészségügyi kockázatok minimalizálására. Ezeknek a szabályozásoknak az a célja, hogy az expozíciós koncentrációt jóval az egészségkárosító hatásokat kiváltó szint alatt tartsák.