1. Sebészet :A petefészekrák elsődleges kezelése a daganatok és a rákos szövet lehető legnagyobb részének műtéti eltávolítása. A műtét típusa a rák mértékétől függ, és magában foglalhat méheltávolítást (a méh eltávolítását), salpingo-oophorectomiát (a petevezetékek és petefészkek eltávolítását), omentectomiát (a hasi szerveket borító zsírszövet eltávolítását). és/vagy lymphadenectomia (nyirokcsomók eltávolítása).
2. Kemoterápia :A kemoterápia egy szisztémás kezelés, amely gyógyszereket használ a rákos sejtek elpusztítására az egész szervezetben. Gyakran alkalmazzák műtét után (adjuváns kemoterápia) a kiújulás kockázatának csökkentésére vagy az előrehaladott stádiumú petefészekrák elsődleges kezeléseként. A kemoterápia adható intravénásan (IV), orálisan vagy intraperitoneálisan (közvetlenül a peritoneális üregbe).
3. Sugárterápia :A sugárterápia nagy energiájú röntgensugarakat vagy más sugárzási formákat használ a rákos sejtek elpusztítására. Általában műtét után használják a megmaradt rákos sejtek elpusztítására vagy a tünetek, például a fájdalom vagy a vérzés enyhítésére. A sugárterápia végezhető külsőleg (külső sugárterápia) vagy belsőleg (brachyterápia).
4. Célzott terápia :A célzott terápia olyan gyógyszereket használ, amelyek kifejezetten megcéloznak és blokkolnak bizonyos molekulákat vagy fehérjéket, amelyek részt vesznek a rákos sejtek növekedésében és túlélésében. Ezek a gyógyszerek orálisan vagy intravénásan adhatók be. A petefészekrák célzott terápiáira példák a bevacizumab (Avastin), az olaparib (Lynparza) és a niraparib (Zejula).
5. Hormonterápia :A petefészekrák bizonyos típusai, különösen azok, amelyek hormonreceptor-pozitívak, hormonterápiával kezelhetők. A hormonterápia úgy működik, hogy gátolja az olyan hormonok termelését, mint az ösztrogén és a progeszteron, amelyek elősegíthetik a rákos sejtek növekedését. A hormonterápia példái közé tartozik a tamoxifen, a letrozol (Femara) és az anastrozol (Arimidex).
Fontos megjegyezni, hogy a petefészekrák speciális kezelési tervét minden egyes beteg egyedi helyzete és szükségletei alapján alakítják ki. A kezelés magában foglalhat támogató intézkedéseket is, például fájdalomcsillapítást, táplálkozási támogatást és pszichológiai tanácsadást, hogy segítsenek a betegeknek megbirkózni a betegség fizikai és érzelmi kihívásaival. A rendszeres utógondozás és monitorozás elengedhetetlen minden kiújulás vagy szövődmény észleléséhez és az optimális hosszú távú eredmények biztosításához.